GLAMOUR INTERVIEW

Posted by Áron Sasvári on

 

Sasvári Áron és Lantos Olivér márkája egy egészen új oldalról közelti meg a szépség fogalmát. A srácok a klasszikus nyugati ideáltól elfordulva a kelet-európai identitásból merítettek inspirációt, és formabontó, meghökkentő ruhadarabokat hoztak létre. Áronnal és Olivérrel közös márkájukról, az OST-ról beszélgettünk.


Hogyan indult az OST, minek hatására döntöttetek úgy, hogy létrehoztok egy divatmárkát?
Áron: Elsősorban a kelet-európai identitás foglalkoztat bennünket, és ez inspirálta az OST ruháit is. Ezt sokan elrejtik, szégyellik Magyarországon, holott mi ebben nőttünk fel a rendszerváltás után, ebből a szemszögből látjuk a világot. Rengeteget számít, és a világban ez adja a karakterünket, nem pedig az, ahogy a nyugati dolgokat másoljuk, vagy próbálunk konvencionálisan öltözködni.

Olivér: Itthon a kelet-európai identitást gyakorlatilag el akarjuk söpörni, míg Nyugat-Európában ez egzotikumnak számít. Velünk párhuzamosan néhány márka kifejezetten erre építve kezdett ruhákat tervezni, éppen ezt a különleges karaktert lovagolták meg. A divatban sokáig a klasszikus értékek domináltak: legyen minden nagyon szép, míg Kelet-Európában pedig minden egy kicsit „rossz”. A szép egy szubjektív dolog, ami állandóan változik, és mi sokkal értékesebbnek tartjuk az érdekességet. Én egy elszegett, csúnya farmernadrágban is ugyanazt a szépséget látom, amit egy designer precíz, gondosan elkészített termékében. 

Minden kollekciótok mondanivalót tartalmaz. Mit szeretnétek üzenni?

Olivér: Azt, hogy merj úgy öltözni, ahogy szeretnél, és ne úgy, ahogy elvárja a társadalom. Merj felvenni olyan dolgokat, ami csak neked tetszik, ne hagyd, hogy külső tényezők befolyásolják a szépségről alkotott képed. Az Instagram-esztétika ellen lépünk fel Áronnal, ahol minden úgy van beállítva, ahogy a valóéletben sosem lenne.

Áron: Lehet sokkal valószerűbb az öltözködés, és az, ami ma csúnyának számít, pár év múlva érdekes és klassz lesz már. Emellett szeretjük ütköztetni a stílusokat, például az első kollekciónkban ugyanúgy fellelhető a susogós melegítő, mint az ing vagy zakó. Gyakran inspirálódunk a nyolcadik kerület lakosaiból, itt romák, közel keletiek, afrikaiak élnek, és eszméletlen stílusok keverednek akár csak a sarki boltban is. Az afgán gyrosos a hétköznapi farmer-melegítőjére pénteken panjabit húz, illetve romák öltözködése is nagyon izgalmas, bátor. Nem érzel erős tudatosságot, megfelelni vágyást benne. A furcsa kombinációk korábban, akár a szocializmus alatt-után, szükségmegoldásként születtek, de ma sokkal izgalmasabbak, mint a gondosan megszerkesztett szettek.

Olivér: Mindezt egyértelműen nemzetközi közegben akarjuk elhelyezni. Így persze az alapvető globális trendek nálunk is megjelennek, csak ebbe a közegbe illesztve. Megjelenik a csíkos, csak másként: hagyományosan az ing belsején használt rollni lett a külső, függőleges csíkozó díszítőelem. 

Emellett ránk is hatnak globális trendek, csak nem a szokványos módon – például nálunk is megjelennek a csíkok. Beültettük a saját közegünkbe, és a kollekción belül is megvan mindennek a maga helye. Nem akarunk elszigetelődni, beilleszkedni a nemzetközi divatba is – másolás nélkül.

Eddig két kollekciótok jelent meg, meséljetek ezekről!
Áron: Az első kollekcióban a kelet-európai uniformizálás dominált. Munkásing, munkásoverál, ballonkabát egy filozófiai kifejezéssel („Nincs létfelejtés”, németül). A másodikat, a tavasz/nyárit alapvetően két részre lehet osztani, ütköztettünk benne különböző stílusokat. Az egyik része a sportos ruhák továbbgondolása, például focimez és boxolóshort, a másik része pedig formálisabb viselet, ingek és öltönyök. Persze ezeket sem a szokásos módon valósítottuk meg: a szövetnadrág nem gombos, hanem gumis, az ingekből pedig maxiruha is készült.

Olivér: Készítettünk printelt pólókat is, amiket részben a 90-es évek tv-s popkultúrája inspirált, ebben elrejtettük a jellemző budapesti humort is. Például az egyiken egy jós műsor reklámja van egy Kiszel Tünde-idézettel angolul, egy másikon a giccs és a nonfi keveredik, és van néhány fejpántos antik szobros darab is. Szintén a kollekciónkban szerepel az „I am not so fucking special” feliratú póló. Egy videón egy lánykórus énekelte a Radiohead-Creep című dalát, és eszméletlen teátrális és groteszk volt a felvétel. Ezzel is arra reagáltunk, hogy mindenben az egyediséget keressük, holott szinte lehetetlen „másnak” lenni.


Kik vásárolják a ruháitokat?
Áron: Főként az a fiatal felnőtt korosztály, akiknek unalmassá vált a „csak szép, csak letisztult és a csak egyszerű”, várnak valami újat.

Milyen jövőbeni terveitek vannak?
Áron: Szuper, ha Magyarországon megértik és vásárolják a ruháinkat, de nem csak a hazai piacra szeretnénk építeni. Szeretnénk fejlődni, és külföldön is érvényesülni. Úgy gondoljuk, ennek a nézőpontnak van egy újszerűsége, és ezt szeretnénk külföldre is eljuttatni.

Olivér: Egyrészt szeretnénk minél kísérletezőbbek lenni, másrészt persze induló márkaként alapvető célunk hogy hogy szezonról szerzonra minél egyértelműbben kirajzolódjon a márka identitása, miközben folyton tudunk érdekeset és újat mutatni. így ha két év múlva beszéljünk, ne is merüljön fel egy-egy darabról, hogy mitől OST, és mégis legyen nagyon sokszínű.
Olivér: Emellett szeretnénk minél több, minél komplexebb terméket, és azt, hogy ha négy év múlva beszélgetünk, egyértelműen látszódjon a termékeinken, hogy mitől OST. Szeretnénk, ha kialakulna egy komplett identitás, ami csak ránk jellemző, viszont mindig tudjunk újat mutatni, ne mindig ugyanazt adjuk.


Hol lehet elérni titeket?
Áron: Egyelőre a webshopon és a Népszínház utcai showroomban, de jövő héttől a Store 5621-ben is elérhető lesz néhány termékünk, hamarosan pedig további üzletekben is.

 

A kampány Budapest VIII. kerületében analóggal, filmre készült.